Kedves János!

Köszönöm a hozzászólást, majdnem mindenben egyetértünk.

Imre

(folyt.) Ezek alább a saját véleményeim. Ha bárki máshogy tudja, helyesbítsen, ha akarja. Vagy ha nem akarja, akkor ne.

3.) Donald Tusk: aki nem tud angolul, keresse elő az angol-magyar szótárban: tusk = agyar. Nekünk, magyaroknak legalább Szent Imre és Zrínyi Miklós tekintetében ártott már a történelemben 1-1 vad kan. Visszatérve a bekezdés elejére: 3.) Ez úgy elgondolkoztatóul... Nem mintha az előző lengyel vezetés, beleértve Kaczyński és Wałęsa urakat is, olyan jót tett volna háborús-nem-uszító-ként...

4.) A Magyarságkutató Intézetről: Az itt leírtak a saját meglátásom, véleményként. Nem kell velem egyetérteni senkinek sem. Szóval:

Nagy bizalommal értesült bizonyára minden magyar érzelmű ember annak idején ennek megalakulásáról. Főleg, mivel a - tudtom szerint magyar érzelmű - Makoldi Sándornak a fia, Miklós lett az igazgató.

Aztán, az Intézet szinte minden egyes megnyilatkozása kapcsán találkozok azzal, az alapító atya: Kásler Miklós úr teljes dícsérete és kiszolgálása a fő cél. Nem a magyarság. Nem a kutatás.

Mára már joggal megkérdőjelezett alapokra építenek nekünk új történelmet. Szerintem.

Az 1848-49-es forradalom idején - minimum gyanús - körülmények között feltárt székesfehérvári királysírok azok királysírok, vagy csak "király"-sírok? Ki tudja ezt ma hitelesen megmondani? Mindenesetre az ottani emberi maradványokkal nem bántak emberi módra az én ismereteim szerint. Aztán kihoztak a csontokból egy III. Béla királyt, aki bár óriás volt, de a kezén arab feliratos gyűrű. Komoly? Mélyen vallásos keresztény királyt, iszlám gyűrűvel temetni? Rá-rézkarcolni az ebben a sírban talált koronát a magyar ezerforintos bankjegy Szt. Istvánjára? Kásler úr alapján elfogadni a csontokat a hiteles Szent királyaink nemzetsége tagjának?

Az MKI jelenlegi (archeo)genetikai kutatásainak egyik fő iránya épp ez. Bármely irányban. Szt. László herma, Hunyadiak, esetlegesen Abák, családtörténeti kérdések, leszármazás, ki tudja még mi...

Közben Török Tibor és Neparáczki Endre a genetikai vizsgálataikkal onnan indultak, hogy a magyar alapnépesség a magyar.

Árpád népe pedig ezzel rokon, a jelenlegi népek közül a mai baskírokkal leginkább rokonítható, hun jellegű, eurázsiai keveréknép, főleg europid elemekkel. Akik jóval kevesebben voltak az alapnépességnél. Ez utóbbi pedig genetikusi - és nem szakértői feltételezésként - jó eséllyel magyarul beszélt. Sem ők, sem Árpádék nem mutatnak semmi "obi-ugor" érintkezést.

Eltelt némi idő, közben (nyelvészeti követelésre, vagy Kásler úréra? szerintem!?) Ne higyjen nekem senki, de az új álláspont szerint Árpád népe részben finnugor volt, az "obi-ugor" genetikai kapcsolat már bizonyított, ez a nép talán finnugor nyelvet is beszélt, vagy ha nem, akkor törököt. Semmiképpen nem magyart.

Közben a számbelileg elsöprő mennyiségű alapnépesség (az őshonos, és szerintem magyarul beszélő, Árpádékat is magába olvasztó saját őseimék) úgy kerülnek minden egyes esetben kivétel nélkül elhallgatásra, mintha soha nem is léteztek volna: magyar az, aki Árpádékkal jött.

Külföld felé ez úgy tud átjönni: minden negatív sztereotípia.

(folyt.)

2.) A magyar gyökrendszer és a Czuczor-Fogarasi szótár téma:

Máig egyetlen, a teljes magyar nyelvű közélet által, mindenki tudásával alkotott szótárunk a Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztésében megjelent: "A magyar nyelv szótára". A 7 kötetes sorozat egyetlen kiadást ért meg 1849-nek és a finnugorizmusnak köszönhetően. Azóta ennek eddig egyetlen, pár éve megjelent, felülvizsgált kiadásáról tudok. Többről nem. Pedig Fogarasi hangtana alapján állíthatjuk: ez az ember akkora nyelvzseni volt, minimum a Parlament előtti Kossuth-téren minimum 6 méteres szobrot érdemelne.

Ezen szótár különleges érdeme a szavak minden létező idegen nyelvveli összehasonlítása, tekintet nélkül a rokonításra vagy "véletlenítésre".

A szótárnak minden erénye ellenére rengeteg kezdetleges hibája van, amin a későbbi (tényleges és nem címzet szerinti) tudósok segíteni tudtak volna: pl. településnevek értelmezése a puszta felsorolásuk helyett, természettudósok bevonása pl. az állatnevek értelmezésénél. Ez utóbbit minimális utánanézéssel is rendkívül hiányoltam, az esetek többségében senki nem vizsgálta, melyik név honnan ered. Hiszem és vallom: a magyar állatnevek többsége a velük való érintkezés legjellemzőbb tulajdonságán alapul (elsősorban: hangadás, viselkedés). (Konkrétan rajtam kívül hány ember tudja a világon, hogy a túzok, borz, teve, farkas, daru, béka a jellemző hangadásáról kapta a nevét?)

A szótár egyik nagy érdeme: a ragozásokat kivonva minden szóból: szógyököket kapunk. Visszafelé irányban, ezeket toldalékolva: értelmes szavakhoz jut(hat)unk.

És amikor az általam kedvelt Marácz László azt írja a fent említett szótár alapján: 19 magánhangzóval kezdődő gyökünk van a magyar nyelvben, akkor észre kellett vennem, hogy valójában ennek csak töredéke: pl. az

1.) a, o: „távolra mutató”;
2.) á₁: „szájtátó hang, bámulást, csodálkozást fejez ki”
3.) á₂: „kedélyt kifejező”

hangok, tehát az a, o, á hangok ilyen jelentése 3 (két és fél - három és fél) gyök-e, vagy esetleg egyetlenegy gyökből eredeztethető rész-jelentések? Mindenki gondolja át, mit hall, amikor csak az a, o, á hangok bármelyikét hallja önmagában. Én azt: "ott, távol, nézz oda a távolba". (mindegyik jelentés = ó, amit itt nem is említettem).

Vagy aki látta a Jégkorszak című animációs filmeket, ebben a Motkány egyetlen szót mond: "i"! (azaz i, mint Imre)

... és ezt a világ minden nyelvén értik! A szó a különféle hangsúlyozástól függően különböző jelentésekkel bír. De mindenki tudja, az: "i" = figyelj ide a közeledbe, mert itt valaki/valami vagy gyorsan jön, vagy veszélyes. Mindenféle hangsúlyozás szerinti rész-értelme ebből ered.

(folyt. köv.)

Üdvözlet mindenkinek!

Várnai János vagyok.

Sajnos már régen írtam hozzászólást, ezért néhány észrevételem lenne az érdeklődők számára, főleg az utóbbi hónapok témáiban:

1.) Rovásírás téma: én magam hiszem és vallom, hogy rövid szövegek esetén a (szinte) teljes bizonyossággal olvashatóan megfejtett írásokkal ellentétben (pl.: ógörög, latin, germán rúnák, ótörök rovás, stb., ahol minden jelet kb. egyértelműen be lehet azonosítani); a magánhangzókat csak jelzés-szerűen használó írások megfejtése (pl.: mindféle egyiptomi, bármilyen sémita, etruszk, rovásos magyar + társaik, ideértve az említett ótörököt is (az ótöröknél ha az íráskép beazonosítható, akkor megvan a megfelelő nyelv is)) + a képjel eredetű írások (pl. sumér, akkád, a már említett egyiptomi, stb.) esetében csak sejtésünk lehet.

Nagy dícséretem ezért mindazoknak, akik ezen utóbbi írásokból próbálnak értelmezhető szöveget nyerni. Rendkívül nehéz helyzetük van. Ahhoz hasonlítanám, mint amikor falfirkákat (idegenül: graffity) próbálunk meg elolvasni. A mostanában Budapesten leggyakoribb és mindenhol jelen lévő "CIPOE" falfirka jelentését a bennfenteseken kívül az internet segítségével sem sikerül senkinek értelmeznie. Ahogy én azt észleltem. Más lehet nálam jobb a témában.

Ennél fogva én úgy gondolom, a jól rövid, kb. 30 karakter alatti feliratok megfejtése szinte esélytelen a rovásos jellegű szövegek esetében; még a legjobb szövegfejtőktől is csak nagyon ritkán látok életszerű kiolvasás szerinti megfejtést és az általuk beazonosított nyelv is néha megkérdőjelezhető. Legfeljebb annyit tudnak mondani, melyik rovás-jellegű rendszerhez tartozik az írás, vagy melyikhez nem. (Bocsánat mindenkitől, az ógörög: "Pheidiászé vagyok" feliratot elfogadom egy megtalált ókori bögre alján hitelesnek, tekintve, Pheidiász híres szobrász volt + ma is ráírunk a börgékre hasonlókat (pl.: "Legjobb apa", "Juli", "Gabesz", stb.). A nagyon erőltetett olvasatokkal szemben (szerintem ez kb. 90-98 %) kétségeim vannak. (Pl.: "Üngürüsz uram, Gyóni Rüász részére" vagy hasonló. Az üngürüsz tudtommal törökül a hungárus megfelelője, mert a magyar az náluk madzsar. A Rüász utónevet csak a hun Atilának a nagybátyja: Roga = Rua, stb. írásmóddal írt hun uralkodó nevének megfelelőjeként tudom értelmezni. Gyóni családnévről én sosem hallottam, de lehet létezik, nem ismerek mindenkit.)

(folyt. köv.)

Sokunk számára egyértelmű, hogy a magyar nyelv és történelem elválaszthatatlan egymástól, és ha a finnugor eredeztetés a genetikai bizonyítékok miatt megbukott, akkor a finnugor nyelvelmélet is nyilvánvalóan megbukott. (A finnugor őshaza elmélete már a szovjet időkben megdőlt, hiszen a Szovjet Tudományos Akadémia már akkor kimutatta, hogy a feltételezett őshaza a feltételezett időben lakhatatlan volt.) Ha pedig nem voltunk ott, nem onnan jöttünk, genetikailag alapvetően különbözünk, akkor nem is élhettünk együtt azokkal a népecskékkel akiket a legközelebbi „finnugor” rokonainknak állítanak. De mindezek alapján az a legfontosabb, hogy Hunsdorfer hamis tétele, miszerint ősi magyar szó csak az lehet, amit a feltételezett őshazában a feltételezett rokonokkal együtt használtunk, végképp megbukott. (Eszerint minden más szavunk átvétel lenne valamely más nyelvből.) Márpedig éppen ezen a hamis állításon alapul a Magyarságkutató által közzétett eszmefuttatás is a székely szó és nép eredeztetéséről, amikor a szó eredetét a török nyelvekben keresi. A szék szó magyar szó, és nincs semmi köze a török „szökevényhez” meg hasonlókhoz. Varga Csaba kiválóan összefoglalta a szó szóbokrát, elegendő lenne annak utánanézni, ha a „magyarságkutatók” nem paktálnának le a finnugristákkal. Nem mellesleg, az írás több csúsztatást is tartalmaz, rendszerint a székelyek rovására. Hivatkozik pl. arra, hogy a székelyek megfutottak egy bizonyos csatából, de hogy ez hol és mikor történt, azt már nem adja meg. Tudunk ugyan ilyesmiről a XI-XII. századból, de ott valójában arról volt szó, hogy az előharcos székely (és besenyő) könnyűlovasok színleg megfutamodtak, hogy az ellenséges sereget tőrbe csalják. Hátrafelé nyilazva számos ellenséget harcképtelenné tettek, azután pedig az addig rejtőzködő magyar királyi sereg is rárontott a megpuhított ellenségre. Ismerős a taktika, ugye? (Lásd pl. F.M.J: Besenyő őstörténet, vagy Dr. Szilvay Gyula: A besenyők története c könyvét!) Az pedig már csak vicc, hogy a székelyek a saját nevüket idegen nyelvből vették át, méghozzá úgy, hogy annak sértő értelmét nem is ismerték.

Ráadás: Werbőczy Hármaskönyvében írja 1500 körül: "Vannak az erdélyi részeken a scythák, kiváltságos nemesek, a kik a scytha néptõl, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".

Hol volt Tótország? Az 1801-ben, Debrecenben készült térkép készítői még tudták: a Dráva és a Száva között. Ezt a területet viszont a Habsburgok időközben Szlavóniára keresztelték. Bizonyára megvolt rá az okuk.

Ha nem akarsz finnugor lenni:

A végén még kitalálják, hogy a tatárjárás is csak egy kis rokonlátogatás volt. Így megy ez, ha nem az igazság kiderítése a fontos, hanem valamilyen fals elmélet vagy ideológia megtámogatása. A ma élő magyaroknak a mongolokhoz genetikailag semmi köze sincs. A magyar nép túlnyomó többsége mindig is europid volt, mindig is itt élt, (de legalábbis az újkőkor óta biztosan), és mindig is magyarul beszélt.

Kincseink: nem árt ha tudjuk, finnugrista nyelvészeink szerint a tarsoly szót a XIII. században vettük át az osztrákoktól.

A német Tasche (‘zseb, táska’) bajor-osztrák kicsinyítő taschel alakjának átvétele hangrendi illeszkedéssel" (Magyar etimológiai szótár)

A magyarul gondolkodó ember számára viszont nyilvánvaló, hogy tar-soly szavunk a t*r gyök folyománya, mint a tar, tár, ter, tér,: itt éppen tart, tartó, tartalom, tartalmaz, tartály, tarisznya, stb. értelemben. Tehát (ez is) egy ősi magyar szó.